táska a háton
Új iskolaév kezdődik, minden ezzel van tele, nem csak a média, hanem minden olyan ember feje is, aki akár a legkisebb részben is kapcsolódik az oktatás bármilyen formájához. Bevallom, számomra ez a naptári év legszebb része. Az ősz önmagában is csodálatos, de ahogy a természet az elmúlás felé hajlik, úgy vagyok én mindig tele új ötletekkel, reményekkel, lelkesedéssel, tervezgetéssel. Ráadásul ilyenkor még arrébb van az első ZH-k időszaka is, tehát bőven jut idő a szabadidős tevékenységekre is. A nyári vakációval ellentétben viszont megjelentik a szervezettség az életemben, ami szintén remekül katalizálja a dolgaim helyes és rendszeres művelését.
szeptemberi lelkesedés-özön
Az alap-órarendem szokás szerint viszonylag szellős, reggeltől délutánig tartó órák, de csak a hét első felében, az utolsó napok a legfeljebb havi rendszerességgel tartott, tömbösített órákra és tanulmányi kirándulásokra vannak szánva. Szerintem ez jó rendszer, és az is jó, hogy úgy van kialakítva, hogy az ember még nyugodtan dolgozhat a diplomamunkáján, TDK-ján, ki mit szeretne.Én dolgozni szeretnék menni. Sokat írtam már róla, még fogok is sokat, hiszen ez most az egyik legfontosabb kérdés az életemben, talán érthető az izgalmam. Ezen a téren is nagy újításokra számítok, hiszen találtam egy csapatot, egy intézményt az egyetemen akiknek a falakon kívül egy cégük is működik, akik nagyon azzal foglalkoznak, ami az én szívemhez is közel áll. Nagyon szívesen megismerkednék, sőt akár dolgoznék is náluk, és a napokban fel is keresem őket. Az egyetlen bibi, hogy az eddigi helyemmel, illetve az „anyatanszékemmel” állítólag elvi ellentétek miatt határozottan rossz viszonyt ápolnak – oda-vissza. Ezért azt gondolom, ha össze is jön ez a kapcsolat, bizonyosan lesz még gondom belőle, de a szeptemberi lelkesedésem azt súgja, mit súgja, kiabálja, hogy ez most nem számít, mert végre találtam egy csapatot akik talán megértenek, illetve akikkel megértjük egymást. Soha nem voltam az, aki a könnyű utat választja. Meglátjuk mi lesz belőle.
rendszer az életemben?
Az egyik dolog amit mindenesetre az évben rendszeresíteni szeretnék, egy lopott feladat. Ügyvédi irodáknál szokás gyakornokoknak kiadni a feladatot, hogy heti rendszerességgel készüljenek fel a gazdasági élet aktualitásaiból, mondjuk néhány folyóirat kiolvasásával, és a legfontosabb események összefoglalásával. Ez már csak azért is rendkívül praktikus, mert a gyakornokok valóban megismerik a gazdasági életben folyó dolgokat, mindemellett megtanulják kiszűrni a lényeget, és azt érthetően, jó kiállással elő is adni. Nos lehet hogy ez utóbbi nekem ki fog maradni, de feltett szándékom, hogy hetente egy délután a legnagyobb tudományos folyóiratok olvasásával és szemezgetésével fogok elölteni. Azt gondolom jó gyakorlat lesz arra is, hogy ha a kutatói pályát választanám, úgyis egyik alapvető feladatom lenne a témámhoz kapcsolódó legújabb cikkeket olvasni, illetve azokat leszűrni. De ezt csinálni egyelőre túl száraz, túl fárasztó, túl kötött. A nature-ban, vagy a science-ben közölt cikkek azonban amellett hogy magasan tudományos igényűek, mégis olvasmányosak, és nem a szokásos publikációs felépítésben közlik őket. Nem célom lefordítva közzé tenni az olvasottak tartalmát, de ha egy következő célomhoz is tudom magam tartani, nevezetesen hogy rendszeresen írjak a blogba, akkor minden bizonnyal gyakran kifejtem majd az újonnan olvasottakról formált merengéseimet.
