2011. április 19., kedd

Ars poetica

A világ érdekes. Vagy...legalábbis, szerintem az! 
Korunk természettudománya nem hozható egy lapra, az aranykor szoknyás-kalapos pillangóvadászaival, vagy füstölgő-bugyorgó alkimistáival, ez tény. Korunk tudósa valahogy kevésbé megformálható. Oké, ül a laborban, fehér köpenyben, és nem értjük miről beszél. Az információk korlátlan áramlása, furcsa módon nem az emberek látókörének kinyílásához, vagy a befogadóképesség megnövekedéséhez vezetett, hanem konstans mennyiségű információ, szelektált befogadásához. És nemhogy a bölcsész nem tud a fizikussal beszélgetni, de lassan a geológus és a biológus sem érez sorsközösséget. Nem szeretném beismerni a gondolatot, hogy az agykutató és az ökológus is idegenkedik a másikkal való szakmai beszélgetéstől. És ahogy egyre tovább képezzük magunkat, specializálódunk, elveszítjük az összefüggések, analógiák fellelésének képességét, a rácsodálkozás képességét.
És mivel a tudomány megfoghatatlan mélységekbe és magasságokba húzott el, plusz erre jön a divat, valahogy az emberek többsége nem találja érdekesnek.
Jelen blog ezen igyekszik változtatni: személyes élményeimen, benyomásaimon keresztül a természettudomány, elsősorban a biológia feldobott kérdéseit és érdekességeit körüljárva.
Remélhetőleg nem csak én fogom élvezni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése